A választások lezárultával mindannyian egy új korszak és a szakmai megújulás reményével tekintettünk a jövőbe. Kifejezett bizakodásunk oka a meghirdetett rendszerváltás, amely nálunk évtizedek óta várat magára. Ugyanilyen várakozás előzhette meg az 1989-es, az 1996-os és a 2010-es éveket is, de mindig csalódás volt a vége.
Jelenleg továbbra is bízunk benne, hogy végre érdemi, megnyugtató és hosszú távú rendezés születik a mindannyiunkat húsbavágóan érintő alapkérdésekben: a szolgálati nyugdíjrendszer igazságos visszaállításában, az illetmények méltó és kézzelfogható rendezésében, valamint az önálló tűzoltósági szervezet jogállásának helyreállításában.
A kollégák által beküldött számos javaslat egyértelműen bizonyítja, hogy a vonulós állomány egy része elkötelezett a valódi reformok mellett. Sokan megértettétek, hogy miért fontos a szakszervezeti tagság. A folyamatos tájékoztatással és az állomány bevonásával el kell érni, hogy minél magasabb legyen az érdekképviseleti taglétszám, és minél előbb egységesen tudjunk fellépni a saját érdekünkben.
Jelenleg még mindig képviselet nélkül vagyunk a legfelsőbb szinteken.
Nem hunyhatunk szemet a jelenlegi, aggasztó folyamatok felett. Sajnos a választások óta eltelt időszak egyértelműen megmutatta, hogy a hivatásos tűzoltóknak továbbra sincs semmilyen valós szakmai képviseletük sem az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon (OKF), sem a Belügyminisztériumban (BM).
Ennek a problémának hosszú távú megoldása egy, a tűzoltási és műszaki mentési területről érkező helyettes államtitkár kinevezése lehet, akinek személyére is érkezett javaslat.
Amíg ezen a szinten nem történik gyökeres változás, és a döntéshozók részéről nem valósul meg a folyamatos, konstruktív párbeszéd, addig a vonuló állományt érintő bármilyen valós rendszerváltás teljesen elképzelhetetlen.
Ezzel sajnos beigazolódni látszik a korábban is többször megfogalmazott jogos félelmünk. Az eddigi tapasztalatok és az elvárt, de elmaradt intézkedések alapján továbbra sem látunk más valós célt a vezetés részéről, mint:
- a hatalom átmentését,
- a bürokratikus vízfej további növelését,
- a hivatásos tűzoltóságok szisztematikus leépítésének folytatását,
- az egészségkárosító rendszer fenntartását,
- a szolgálati idő el nem ismerését,
- a hivatás további züllesztését.
A vonulós állomány az, amelyre éles helyzetben lehet számítani, és amelynek a legnehezebb körülmények között is helyt kell állnia. Az irodai munkakörben dolgozók egy része ezzel szemben a vonulós állomány háttérbe szorításán dolgozik, és próbálja ellehetetleníteni munkánkat. A szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása a működőképességet fogja veszélyeztetni.
Nézzük meg, hogyan nyilatkoznak a társszervek vezetői. Tudják, hogy mit csinál egy katona, tudják, mit csinál egy mentődolgozó.
Nálunk ez elmondható?
Mikor volt utoljára esetnél a parancsnokotok, a tüfe, a kir. vez. vagy a főigazgató? Mikor ült utoljára fecskendőn, vagy egyáltalán tudja-e, hogy mi az?
Na, itt kezdődik a baj.
Amíg a hivatali munkarendben dolgozóknak tűzoltó rendfokozatuk van, és bármilyen közük van a tűzoltók szakmai irányításához, addig nem beszélhetünk rendszerváltásról, nem beszélhetünk fejlődésről.
A kollégák által beküldött legfontosabb javaslatok
A frontvonalban szolgálatot teljesítő állomány nemcsak a problémákat látja pontosan, hanem kész megoldási javaslatokat is letett az asztalra. A hozzánk eljuttatott, valamint a szakmai vezetés felé közvetítendő legfontosabb pontok a következők:
- Valódi illetményfejlesztés és a munkaidő rendbetétele, javaslatunk szerint.
- A fizikai és pszichés terhelés elismerése, javaslatunk szerint.
- A szakmaiság és az önállóság helyreállítása, javaslatunk szerint.
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete az egyetlen olyan szervezet, amely összefogja a vonulós tűzoltókat, és eljuttatja problémáikat a döntéshozókhoz.
Kérdés, hogy meddig nézitek még tétlenül a hivatásunk további leépítését?