A dokumentum tartalma
1
Összefoglaló a GINOP-5.3.5-18-2018-00058-as
projekt IV. tanulmányához
2022.
2
Tartalom
Bevezetés ……………………………………………………………………………………………………………………………… 3
A IV. tanulmányról ………………………………………………………………………………………………………………. 4
A közigazgatás szervezetéről általában ………………………………………………………………………………….. 4
A rendvédelmi igazgatás szervezete ……………………………………………………………………………………….. 4
A szervezetfejlesztés lehetőségei …………………………………………………………………………………………….. 5
Munkaerőpiaci és munkajogi alapvetések ……………………………………………………………………………… 6
Pályakezdők igénye a közfoglalkoztatással kapcsolatosan – elérhető jogi eszközök ………………….. 7
Összegzés ……………………………………………………………………………………………………………………………… 8
3
Bevezetés
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ) sikeresen pályázott konzorciumban
a Független Büntetés -végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségével (FBVSZOSZ) a
GINOP-5.3.5-18 – Munkerőpiaci alkalmazkodóképesség fejlesztését célzó tematikus projektek
című pályázati felhívásra, ennek keretében a „Munkaerőpiaci előrejelzések a közigazgatás,
védelem ágazatban” GINOP-5.3.5-18-2018-00058 című projekt megvalósításához 49 996 470
Ft vissza nem térítendő támogatást nyert el.
A projekt kiemelt célja, h ogy előrejelzést mutasson a közigazgatás, védelem; kötelező
társadalombiztosítás ágazatban munkaerő -igények és készségek vonatkozásában. Ezen cél
megvalósítása érdekében a konzorciumi tagok a következő tevékenységeket vállalták:
– az előrejelzésekre vonatkozó tanulmány elkészítése, ennek témái között felmerül például:
o Kérdőíves kutatás eredményei
o Munkaerőpiac hatása a közigazgatásra
o Munkaerő-piaci előrejelzések különös figyelemmel a fiatal munkaerőre
o Közvetett foglalkoztatáspolitika, avagy miért le het jó megoldás a hivatásos
szolgálati jogviszony a munkanélküliség kérdésére
o A szervezetfejlesztés lehetőségei
o Jogviszony megszűnés, megszüntetés a közszolgálatban, különös tekintettel
annak munkaerőpiacra gyakorolt hatásaira
– a tanulmány alapján online szakmai tanácsadás biztosítása az érdeklődők számára
– az ágazat érintettjei számára tájékoztató rendezvények szervezése
– együttműködés kialakítása különböző megvalósítást elősegítő szervezetekkel,
intézményekkel
A projekt hosszútávú célja az együttműködési platformok kialakítása, illetve az ágazat
szervezetfejlesztési tevékenységeinek elősegítése.
4
A IV. tanulmányról
A projekt során elkészült négy tanulmány, mely rávilágít a közigazgatás, védelem ágazat
jelenlegi kérdéseire és kihívásaira. A IV. tanulmány címe az „ Szervezetfejlesztés, fluktuáció
megelőzés a közigazgatás, védelem ágazatban”, mely az ágazat szervezetfejlesztési lehetőségeit
tárgyalja. A tanulmányt Dr. Bankó Zoltán , Dr. Berke Gyula , Dr. Fábián Adrián , Dr. Kiss
Gergely Árpád, Dr. Sipos Marcell, Dr. Takács Dóra, Dr. Varga Dóra, és Dr. Zaccaria Márton
Leó készítette.
A közigazgatás szervezetéről általában
A közigazgatást hagyományosan két részre tagolható: államigazgatás (kormányzati igazgatás)
és (helyi) önkormányzati igazgatás. Az államigazgatás tehát a közigazgatás egyik alrendszere.
Az államigazgatás (hasonlóan az önkormányzati igazgatáshoz) közigazgatási feladatokat
valósít meg, általában az állami feladatoknak azon körét, amelyeknek nincs közvetlen lokális
kötődése, amelyek nem tekinthetőek ún. helyi közügynek.
Az államigazgatás – eltérően az önkormányzati igazgatástól – „felülről” (kormányzati
szintről) szerveződik, az államigazgatás szervezeti rendjére, működésére a Kormány
meghatározó befolyást gyakorolhat (mint a „köz igazgatás legfőbb szerve”, az államigazgatás
legfelsőbb szintű irányítása keretében). A kormányzati igazgatásnak tehát három szintjét lehet
megkülönböztetni Magyarországon: központi (országos), területi és helyi.
Az államigazgatási rendszeren belül tipikus a szervezeti alá -fölérendeltség, de számos
relációban mellérendeltségi (kooperatív, koordinatív) kapcsolatok állnak fenn. Az
államigazgatási szerveknek tehát rendszerint vannak hierarchikus, kooperatív és koordinatív
kapcsolatai egyaránt.
A rendvédelmi igazgatás szervezete
Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv központi szervre, megyei
(fővárosi) rendőr -főkapitányságokra, rendőrkapitányságokra és határrendészeti
kirendeltségekre tagozódik. Egyes feladatok ellátására törvény vagy kormányrendelet más
rendőri szervet is létrehozhat.
A belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv és a terrorizmust
elhárító szerv szervezeti egységeként kormányrendelet kirendeltséget hozhat létre. Az
idegenrendészeti szerv központi szerve mellett kormányrendelet igazgatóságokat hozhat létre.
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011.
évi CXXVIII. törvény 5. szakasza értelmében a katasztrófavédelem megszervezése és
5
irányítása a Kormány fe ladata. A 22. § kimondja továbbá, hogy a katasztrófavédelem
megvalósításában részt vevő hivatásos katasztrófavédelmi szerv:
a) az országos illetékességgel működő központi szerv,
b) a megyei, fővárosi illetékességgel működő területi szervek,
c) helyi szervek a katasztrófavédelmi kirendeltségek és a hivatásos tűzoltóságok.
A büntetés -végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 2. § alapján a bv.
szervezet működését a Kormány a büntetés -végrehajtásért felelős miniszter (a továbbiakban:
miniszter) útján irányítja.
A főigazgató házelnöki rendelkezésben átruházott hatáskörben és ott meghatározott
rendben egyes, az Országgyűlési Őrség irányításával összefüggő jogokat gyakorolhat. A 130.
§ alapján továbbá a rendészetért felelős miniszter a házelnök véleményének kikérésével
rendeletben szabályozza
a) az Országgyűlési Őrség szolgálati szabályzatát,
b) az országgyűlési őrök képesítési követelményeit,
c) az Országgyűlési Őrség egyenruházati szabályzatát, és
d) a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati
jogviszonyáról szóló törvényben meghatározottak szerint az Országgyűlési Őrségre
vonatkozó szabályokat,
e) az Országgyűlési Őrség által használt kényszerítő eszközök rendszeresítésére
vonatkozó szakmai követelményeket és eljárási szabá lyokat, valamint a
rendszeresíthető kényszerítő eszközök típusát, fajtáját.
Ha a rendészetért felelős miniszter a házelnök véleményével nem ért egyet, egyeztetést
kezdeményez a vitás kérdésekről.
A szervezetfejlesztés lehetőségei
Általában elmondható, hogy a közigazgatási szervezet hierarchikus felépítése során a lehető
legkevesebb szintet indokolt létrehozni. A szintek számának túlzott megnövekedése ugyanis
mindkét irányban (felülről lefelé, alulról fölfelé) lelassítja az informác ióáramlást, és túlzottan
bonyolulttá teszi az irányítást. Másfelől az is ártalmas, ha nincs elég államigazgatási szint, mert
ez esetben túlzottan kiterjed az irányított (felügyelt, ellenőrzött) zóna.
A rendvédelmi igazgatási szervezet viszont önálló ága a közigazgatásnak, elkülönült
jogi szabályozás vonatkozik erre a területre. A rendvédelmi igazgatás irányítása lényegében
egységes: a Kormány a rendvédelem legfelső szintű irányítója, a közvetlen irányítás pedig –
kevés kivételtől eltekintve – a belügyminiszter hatásköre. Az egységes irányítás a feladatok
6
minősége szempontjából abszolút indokolt. Az más kérdés, hogy a rendvédelem egyes ágazatai
szervezeti önállóságot mutatnak.
A szervezetfejlesztés egyik útja az ágazatok egységes szervezetbe történő integrál ása
lehet, ennek azonban fontos korlátja a rendvédelmi, rendészeti feladatok szenzitív, polgárok
életébe „beavatkozó” jellege. Reálisan csupán a katasztrófavédelem szervezeti integrációja
vethető fel, de e tevékenység specialitása egyértelműen az elkülönül t, ma is érvényben lévő
szervezeti struktúra mellett szól.
A szervezetfejlesztés másik iránya a struktúra további differenciálása lehet. Ez a
jelenleg meghatározott feladatok keretei között indokolatlannak látszik, viszont, amennyiben a
rendészeti/rendvédelmi feladatok száma bővülne, akkor újabb elemek önállóan is az ágazat
részét képezhetik.
A feladatok bővülése két irányból valósulhat meg: már meglévő közigazgatási feladatok
kerülnek a rendvédelem körébe (pl. járványügyi igazgatás), vagy teljesen új rend védelmi
feladatokkal „gazdagodik” a magyar közigazgatás. Utóbbi lényegében újabb veszélyek,
kockázatok megjelenésének és adaptálásának a függvénye.
Munkaerőpiaci és munkajogi alapvetések
A XVIII. századi abszolutista berendezkedésben is megfogalmazódtak a személyzetpolitikával
kapcsolatos vezetői elvárások, amelynek során már II. József királyunk két pátensben is
közzétette azon nézeteit, amelyeket az ideális közfoglalkoztatottal szemben támasztott. Hazafi
nézetei szerint ezek a mai megfogalmazásban egyfaj ta menedzsment gondolatsornak is
tekinthető, ugyanis az uralkodói pátensek kifejezetten utaltak a kívánalmak tekintetében a
megfelelő kommunikációra, a tisztviselők motiválására, a foglalkoztatottak elégedettségére, az
elkötelezettségre és példamutatásra, valamint – jelen vizsgálati terület egyik legjelentősebb
elgondolására – az innovációra.
Ahhoz, hogy a közszolgálatban történő foglalkoztatást hatékonnyá tegyük,
elkerülhetetlen szükségszerűségként jelentkezik az az igény, hogy a fiatal pályakeresők
vonzónak tartsák a közigazgatásban történő elhelyezkedést, továbbá a már közszolgálatban
foglalkoztatottak munkahelyük megtartását prioritásként kezeljék. E kérdésben mindenképpen
szükséges említeni az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) 2017. évben készí tett
felmérését, amelynek során a kutató azt vizsgálta, hogy milyen mértékben van jelen a
humánerőforrás fluktuációja az egyes állami szervekben.
7
Pályakezdők igénye a közfoglalkoztatással kapcsolatosan – elérhető jogi eszközök
Rugalmas munkaidő
Az egyre rugalmasabbá váló munkaerőpiac, a flexibilisebbé váló munkavégzésre irányuló
szabályok gyökerei az atipikus munkaviszonyokra vezethetők vissza, így az e normák
közszolgálati jogi környezetbe történő átültetéséhez a munka törvénykönyvéhez szükséges
visszanyúlni. Az e körbe tartozó tevékenységek egyfajta önálló munkavégzésre történő
alkalmasságot és arra történő felhatalmazást – és egy igen jelentős további elemet: a bizalmat
– igényelnek, amely a munkaidő -beosztás jogának átengedése során egy elengedhe tetlenül
alapos mérlegelés körébe vonandó kérdés a munkáltató oldalán.
Hangsúlyozandó, hogy míg ez a munkavállalói oldalon jelentkező „szabadság” a piaci
viszonyok között akár teljes körű is lehet, addig ez a közszolgálatban korlátozott formában
jelenik m eg. A közszolgálati tisztviselők esetében a Kttv. kapcsolódó ágazati rendeletben
engedi a részbeni kötetlen munkarend alkalmazását, és azt is kizárólag távmunkavégzés esetén.
Önmagában már e tényező egyfajta riasztó hatást gyakorolhat a fiatalabb generáci ó
közszférában történő munkavállalási kedvére nézve, hiszen a munkaidő -beosztással járó
rugalmasság és egyfajta önállóság ilyesfajta megvonása ellentétesen hat e generáció
munkavállalással kapcsolatos elvárásaikkal, illetve motivációkkal, ideértve különöse n a fiatal
munkavállalók intenzív problémamegoldás-központú, önállóságot igénylő munkavégzéseket.
Távmunkavégzés és otthoni munkavégzés
Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy a távmunkavégzés és a home office, bár
hasonló jelentéstartalommal bíró kifejezések, nem fedik egymást, a különbségtétel tehát ezért
indokolt.
A Kttv. hatálya alatt álló közszolgálati tisztviselők esetében a távmunkavégzésre
vonatkozó szabályokat a jogalkotó egy önálló jogszabályban, a közszolgálati tisztviselők
munka- és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót
terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012. (III. 7.) Korm.
rendeletben (a továbbiakban: távmunka-rendelet) helyezte el.
E szabályozás önmagában a tanulmány álláspontja szerint üdvözlendőnek is tekinthető,
hiszen a többletfeltételek a munkáltatói jogkör gyakorlójára vonatkoznak, amely egyúttal
többletgaranciát – és kellő mértékkel és hatással bíró ösztönző erőt – is képes jelenteni a
közszolgálati tisztviselőknek. Fontos ugyanakkor e kérdés kapcsán megjegyezni, hogy a
távmunkavégzés keretei között történő foglalkoztatás nem kötelezettség – hiszen konszenzuális
alapokon nyugszanak azok feltételei –, ekként az indokolatlanul szigorú jogsz abályi feltételek
megszabása a munkáltatókra negatív hatást gyakorolhat.
8
E körben jelentős különbségként kiemelhető, hogy míg a távmunkavégzésről a
kinevezésben kell rendelkezni, addig az otthoni munkavégzés egy, a felek közötti – előzetesen
nem szükségszerűen nevesített – megállapodásban meghatározható, továbbá – az iméntiekből
következően – időtartamát tekintve a távmunka hosszú távú, míg az otthoni munkavégzés
inkább rövid távúnak tekinthető.
További érdekesség, hogy a Hszt. a távmunkavégzésről nem ren delkezik, ugyanakkor
ismeri az otthoni munkavégzés fogalmát. E körben a hivatásos állomány tagja kezdeményezheti
az otthoni munkavégzést az állományilletékes parancsnoknál, és ha a törvény által támasztott
követelmények teljesülnek, akkor az otthoni munkav égzés engedélyezhető. Ez feltehetően
annak köszönhető, hogy a jogalkotónak nem állt szándékában hosszútávon lehetővé tenni a
távoli munkavégzést.
A tanulmányból kiderül, hogy világosan megállapítható, hogy míg számos ágazatban az
otthonról történő munkav égzéssel érintett munkavállalók száma akár 20% -kal is képes volt
növekedni, addig a közigazgatásban ez az arányszám mindössze 5,8%-os maradt.
Összegzés
A tanulmány a fent említett témákat jóval részletesebben tárgyalja a témában. Az eredmények
aktuális kérdésekre, problémákra mutat rá.
Bővebb információ a tanulmányról:
www.htfsz.hu és www.fbvszosz.hu