Az irat eredeti tartalmát őrizzük. Régi irat elérhetőségeit és fizetési adatait új ügyintézés előtt egyeztesse az irodával.
Kereshető szöveges nézet
A szövegkinyerés hibákat okozhat. Pontos idézéshez, a táblázatokhoz és az elrendezéshez az eredeti fájlt használja.
Tisztelt küldöttek!
Engedjétek meg, hogy beszámoljak a 2017-ben, területi alelnökként végzett tevékenységemről.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a vezetőségi struktúra átalakítása óta, – immár második éve – az elnökségi tagok közt, a tűzoltók érdekvédelmét illetően (!), zavartalan az együttműködés.
Minden elnökségi tag kizárólag a TŰZOLTÓK érdekeit figyelembe véve fejti ki tevékenységét.
Ez, a megelőző időszakra nem igazán volt jellemző.
Valószínűleg ennek az említett „megelőző időszaknak” köszönhető, hogy két egykori, – vélhetően sértődött – vezetőségi tag, egy új tűzoltó szakszervezetet alakított.
Bántani, kritizálni nem akarom, népszerűsíteni pedig nyilván nem fogom őket.
Mindössze azt kérem mindenkitől, gondolkodjon el azon, hogy ebben az OKF által „sújtott” elfuserált rendszerben célszerű e, a tűzoltó társadalom megosztása.
De térjünk át a beszámolómra.
Ahogy az elmúlt közel 20 évben, úgy tavaly is igyekeztem maximálisan kivenni a részem a HTFSZ vezetőségének munkájából.
Területi alelnökként az alapszabályban foglalt feladataimat,
maradéktalanul elláttam.
Az elnökségi üléseken aktívan részt vettem, annak tagjaival, valamint a területi elosztás alapján a szombathelyi, sárvári, körmendi, ajkai és badacsonytomaji egységekkel rendszeresen tartottam telefonon, e-mailben és ha kellett személyesen is a kapcsolatot.
Az említett egységeket az aktuális eseményekről rendszeresen tájékoztattam, véleményüket kikértem.
Mindezeken túl több, hivatalos érdekérvényesítő fórumon is részt vettem, melyekről legtöbbször sajnos nem túl jókedvűen jöttem el.
Az első múlt év májusában, a Belügyi Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalági ülése volt.
Ennek apropója az volt, hogy a rendvédelmi dolgozókat képviselő szakszervezeteket megkereste a Belügyminisztérium azzal, hogy egy várható HSZT módosítás kapcsán nyújtsák be javaslataikat.
Munkavállalói részről, konszenzusos alapon, az alábbi kéréseket fogalmaztuk meg:
– a rendvédelmi illetményalap emelésének
szükségességét
– az átrendelésre vonatkozó előírások könnyítését
– a szolgálati időpótlék bevezetésének előrehozását
– a kafetéria összegének emelését, a kafetéria
elemek bővítését
– a rendvédelmi ágazati pótlék emelését
– a pótlékrendszer teljeskörű felülvizsgálatát
– a szakszervezeti jogok bővítését
– a szolgálati nyugdíj rendszerének visszaállítását
Érdekes módon, olyannyira nem volt egyetértés a szolgálati nyugdíj visszaállításának kérdésében, hogy a munkavállalói oldal ülésén, azt kizárólag a HTFSZ szorgalmazta.
Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy több társszakszervezet vezetője is kategorikusan kijelentette, hogy nem hajlandó szavazatával támogatni egy ez irányú kezdeményezést.
„Természetesen” nyugdíjas vezetőkről beszélek.
A hivatkozási alap az volt, hogy állítólag egy korábbi érdekegyeztető fórumon a BM képviselője azt mondta, hogy ha még egyszer felmerül a szolgálati nyugdíj kérdése az érdekképviseletek részéről, akkor minden további tárgyalást felfüggesztenek.
A HTFSZ részéről jeleztem, hogy engem a tagságom azzal bízott meg, hogy minden hivatalos fórumon küzdjek a szolgálati nyugdíjrendszer visszaállításáért, ezért közöltem, hogy amennyiben ezt nem szavazzák meg, akkor erről kiadok egy sajtóközleményt, Ők pedig ezek után számoljanak el a tagságuk felé.
Ennek hatására, kényszerből ugyan, de hajlandóak voltak felvenni a kérést a „kívánságlistára”.
Így sikerült a fent említetteket kiegészíteni a szolgálati nyugdíjrendszer visszaállításáról szóló igénnyel.
Isten igazából aztán nem is nagyon volt jelentősége annak, hogy sikerült a kérdést felvetetni a napirendre, mert a június 16.-án megtartott Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésén azzal kellett szembesülnünk, hogy Zsinka András, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, nem tud, és nem is akar tudni ezekről a kérésekről.
Powell Pál, a munkavállalói oldal elnöke olvasta fel államtitkár Úrnak, a már hetekkel korábban megfogalmazott, és továbbított kéréseinket.
Államtitkár Úr válasza röviden és tömören összefoglalva az volt, hogy: Lófütty(?) a seggetekbe!
Nyilván Ő nem ezeket a szavakat használta, de a lényeg ez volt.
Ezt követően, Augusztus 8.-án a hihetetlen és gusztustalan OKF-es ellenszél ellenére is meg lett tartva a már hagyományosnak mondható Műegyetemi „Emlékezés Napja”, melyen természetesen én is részt vettem.
A megemlékezés egyrészt szomorú, másrészt felemelő érzés volt.
Az esemény körül dúló vitákról a honlapon, és az egységvezetői lev-listán is tájékozódhattatok.
Szeptemberben több elnökségi tagtársammal együtt – ápolva a V-4-es kapcsolatainkat – alkalmam volt részt venni a Lengyelországi Zdunska Wola tűzoltósága megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére megrendezett ünnepségen.
Ott, tűzoltónak lenni egy egészen más világ, amiről Horváth Tivadar elnökségi tagtársam részletesen beszámolt honlapunkon.
Lengyel barátaink teljesen ledöbbentek mikor megtudták, hogy rendezvényükön Tivadar és én nem azért vagyunk civilben, mert nem akarjuk díszegyenruhában megtisztelni Őket, hanem azért, mert annak viselését az OKF „mindenható” főigazgatója nem engedélyezte.
De nem akarok igazságtalan sem lenni.
„Vezérünk” volt annyira kegyes, hogy a hupikék-törpikék egyenruha viselését engedélyezte számunkra.
Remélem nem köveztek meg bennünk azért, mert Tivadarral úgy döntöttünk, hogy Lengyel barátaink előtt nem vagyunk hajlandóak ebben a kék okádékban csúfoskodni.
Aztán amint tudjátok, jött a szolnoki eset, ahol a műveletirányítás szerencsétlenkedésének köszönhetően, sajnálatos módon egy személy elhunyt, melynek kapcsán a HTFSZ vezetősége a médiában számtalan kritikát megfogalmazott a rendszer – egyrészt a 112, másrészt a műveletirányítás – hiányosságait, de leginkább feleslegességét illetően.
Én az esetről a Lánchíd rádiónak adtam interjút élőben november 30.-án, de rajtam kívül több elnökségi tagtársam is nyilatkozott az ügyben különböző tv-társaságoknak, sajtóorgánumoknak.
Ennek eredményeként, 2017. december 7-én a HTFSZ által védett személyként megjelölt összes tisztségviselőt, köztük engem is, raportra rendelt az OKF főigazgatója.
A raport célja egyrészt az agymosás, másrészt a megfélemlítés volt.
Az agymosás része a rendezvénynek az volt, hogy Vidó Attila alelnök társam által jegyzett egyik cikkre, melynek címe az volt, hogy „Nem a tűzoltók hibáztak!”, felvázolták a két műveletirányító kolléga életútját, melyben az szerepelt, hogy melyikük hol, és hány évig volt beosztott tűzoltó, demonstrálva ezzel, hogy márpedig itt a tűzoltók hibáztak.
A megfélemlítés része pedig abban állt, hogy „illedelmesen”, ugyan, de eléggé érthetően „kérték” a szakszervezeti vezetőket, hogy a jövőben tartózkodjanak a hasonló, „valótlan” állítások közzétételétől.
Tehát arra, hogy a valóságot, saját jól felfogott érdekükben ne merjék leközölni.
No comment…
Aztán jött a következő Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülése, február 9.-én.
Szinte szóról szóra, ugyan azokkal a kérésekkel álltunk elő, melyekkel az előző júniusi ülésen, bízva abban, hogy a választások előtt valami kis kedvezményt ki tudunk csikarni belőlük.
A válasz gyakorlatilag ugyan az volt, mint júniusban.
Muszáj még elmondanom Zsinka András, helyettes államtitkár Úr állásfoglalását azon felvetésünkre, hogy egy 60 éves tűzoltótól már nem várható el, mi több, már nem is alkalmas arra, hogy létrára másszon.
Helyettes államtitkár Úrtól azt a mérhetetlenül cinikus választ kaptuk, hogy mindenki tartsa magát karban olyan szinten, hogy 60 évesen is fel tudjon mászni a létrára.
Kihangsúlyozta, hogy Ő 65 éves, és mégis fel tud mászni a létrára.
Valószínűleg fogalma sincs, hogy nekünk nem a cseresznyefára kell felmásznunk rövidgatyában…
Mindezeken túl, két további tevékenységemről tudok beszámolni, melyek csak részben szólnak a tűzoltók érdekvédelméről, de úgy gondolom, hogy mindenképp említésre méltók.
Amint azt legtöbben tudjátok, a Vodafone telefontársaság és a HTFSZ hivatalos kapcsolattartója én vagyok.
Az elmúlt évben sikerült egy nagyon kedvező tarifacsomagot kieszközölni a szolgáltatótól, melynek kapcsán, napi szinten keresnek a kollégák, és egyre többen vannak, akik az előfizetői lehetőség miatt lépnek be szervezetünkbe.
Aki esetleg még nem ismeri a részleteket, keressen feltétlenül, de lesz alkalmatok a társaság képviselőjétől is tájékozódnotok, és akár itt, helyben is szerződést kötni.
A másik plusz feladatom, hogy Bökő Zoltán alelnök-társam sajnálatos leszerelése és lemondása kapcsán át kellett vállalnom, az OKF lakásbizottsági tagságában, a HTFSZ által delegálható tag szerepét.
Ebben a bizottságban, ahogy azt már korábban is jeleztem, mindig a ténylegesen rászorulók kérelmeit fogom támogatni, egyúttal megköszönöm Zolinak eddigi lelkiismeretes munkáját, és segítségét a feladat átvételében.
Mindezzel zárom beszámolómat és tisztelettel kérem a küldöttektől beszámolóm elfogadását.
Tisztelettel:
Bognár László
Területi alelnök